csapatépítő
Mindig féltem attól, hogy olyan munkát kell majd végeznem, és olyan helyen kell dolgoznom, amit nagyon utálok. De szerintem ettől mindenki fél. Persze, tudom én is, hogy a kényszer nagy úr, és ha valamit meg kell tenni, akkor azt meg kell tenni. De én nagyon azon voltam mindig is, hogy ezt elkerüljem. Amikor az egyetemen tanultam pszichológiát, ott megértettem, hogy mennyire fontos az, hogy az ember jól érezze magát a munkahelyén, és azt is, hogy miért kell arra törekedni, hogy a munkára ne csak, mint pénzkeresési forrásra tekintsünk. Bár ez is rendkívül fontos. Sokkal jobban dolgozik az ember, ha van motiváció és ha rendesen meg van fizetve, na meg persze, az sem éppen elhanyagolható, hogy mennyire van megbecsülve az ember, mint munkaerő.
Szerencsére, az én munkahelyem nem ilyen. Egy olyan helyen dolgozom, ahol jó fej és segítőkész kollégák vesznek körül, nem ellenőrizgetnek folyamatosan – tehát bíznak abban, amit csinálok -, és tényleg, ha bármi gond van, lehet szólni nekik, nem harapják le a fejem.
De ennek is megvan ám a titka, igaz, egész egyszerű: az évente megtartott csapatépítő. Soha nem hagyjuk ki, ha el is kell halasztani valami miatt, akkor is bepótoljuk. Nem gondoltam korábban, de ez tényleg nagyon fontos: segít összekovácsolni a csapatot, kicsit jobban meg is ismerhetjük egymást, és több lehetőség van másról is beszélni, nem csak munkáról.
Most is szeretnénk tartani egyet, de valami mást szerettünk volna, ezért arra gondoltunk, hogy ki kellene mozdulni egy-két napra valahova. Mindenki támogatta az ötletet, úgyhogy el is kezdtünk nézelődni az interneten. De a megoldást végül az egyik barátnőm szolgáltatta, ő küldte át a balatonpro.hu csapatépítő oldalának a linkjét.
